Szerző: Rothman Gabriella Fotó: Galambos Tamás
A mindig nyüzsgő Belváros forgalmas sétálóutcájában folyamatosan lüktet az élet. Városlakók és turisták igyekeznek láthatatlan úticéljuk felé. Itt, egy látszólag semmitmondó homlokzat fareluxás ablakai mögött olyan izgalmas, különleges figyelemmel, igénnyel és ízléssel megtervezett otthon rejtőzik, amely akár London, Párizs vagy New York egyik elegáns utcájában is lehetne, pedig a helyszín: Budapest.
A főváros belső kerületeiben egyre többen vásárolnak meg korábban szétválasztott lakásokat, hogy az eredeti szerkezetet helyreállítva nagyvonalú, urbánus otthonokat alakítsanak ki. A történelmi városnegyedekben álló épületek megőrzésének egyik legszebb és leghatékonyabb formája ez (a szakzsargonban revitalizáció), ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy ezekben a kerületekben számos, kevésbé jó adottságokkal rendelkező és lényegesen kisebb alapterületű lakás és egyéb helyiség is található. A megfontolt tervezői beavatkozásoknak köszönhetően az egykori földszinti műhelyek vagy szolgálati lakások, illetve emeleti irodák nagyszabású átépítésének esetében is figyelemre méltó végeredmények születhetnek, amelyek tökéletesen igazodnak a XXI. századi belvároslakó sajátos igényeihez.
Ebben, a már első pillantásra is különleges, több mint száz négyzetméteres otthonban járva alig hihető, hogy ez az impozáns tér egy elhanyagolt, lehasznált szabóműhely és egy szolgálati lakás egybenyitásával jött létre. A belsőépítész, Mauricio Flores olyan változtatásokat eszközölt, amelyek következtében sem szerkezetileg, sem funkcionálisan nem emlékeztet az eredeti állapotra. Flores egy következetes elgondolás mentén rajzolta újra a lakás egészét: áthelyezte a bejáratot és a vizesblokkot, ezáltal teljes egészében megváltoztatta a hely struktúrájában rejlő szellemi tartalmat. Azon felül, hogy megvalósult a ma már alapkövetelménynek is tekinthető intim és publikus területek – a háló- és fürdőszoba, illetve a nappali és a konyha – hagyományos elkülönítése, az egyes helyiségek kapcsolódási rendszere kimondottan egyedi elvekre épült.
A tulajdonos rendelkezik egy másik lakással is Budapesten, ezért belvárosi appartmanját főként a társasági élet színtereként képzeli el, ahol a csak időszakosan használt háló és a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségek látványosan különválnak az egy légtérben elhelyezett nappalitól és konyhától. Mivel az ingatlan mindössze két, ellentétes irányba nyíló ablakon keresztül kap természetes fényt, a levegős elrendezés megteremtése nem kevés leleményességet és szakértelmet kívánt. Végül olyan megoldás született, amely nemcsak tökéletesen „működőképes”, de vizuális szempontból is kivételes élményt nyújt. Egy viszonylag egyszerű, ám annál ötletesebb megoldással a helyiség hossztengelye mentén egy nagyjából két méter magas panelsorral két részre osztották a rendelkezésre álló teret, amely védelmet nyújt a kíváncsiskodó tekintetek elől, a szemmagasság felett viszont szabad átlátást biztosít. A „belső” sávban helyezték el a háló–gardrób–fürdő hármas egységét, amelyben a zárt zuhanyfülke került a lakás mértani középpontjába. A bejárathoz közelebbi oldalon pedig a kényelmes folyosóból kitáruló központi nappali és konyha kapott helyet, de menet közben egy parányi computerszobát is kialakítottak.
A különböző funkciókat ellátó helyiségek egységes arculatát csupán néhány, ám annál hatásosabb belsőépítészeti elem alkalmazásával érte el a tervező, akinek két asztalos cég – EbenHolz és Distro – segítette a munkáját. A természetes színek és anyagok következetes használata karakteres, mégis megnyugtató harmóniát sugároz. A tört fehér árnyalatok, tompa drappok és meleg barnák váltakoznak egymással a bútorokon és a burkolatokon. A sötétre pácolt egyedi tervezésű darabok, az egzotikus parketta, a fényes kőlapok és a görgetett kavicsok mellett a bőrkanapé, a selymes tapintású velúr ágytakaró és a szizál szőnyegek olyan magától értetődő szimbiózisban élnek egymással, akár a természetben. A tervező szerint ezek az összetevők azonban nemcsak naturális szépségükkel hatnak ránk, de intenzív jelenlétük segíti a jótékony energiák áramlását is. Ez a szemlélet olyan megközelítésről tanúskodik, amely egy-egy projekt kidolgozása során nemcsak az aktuális trendek nyilvánvaló iránymutatásait veszi figyelembe, de azok mélyebb jelentésének megértéséről is árulkodik. Ez pedig az itt uralkodó minimalizmus esetében nemcsak a kissé szenvtelen és szigorú geometriai formák iránti elkötelezettséget jelenti, hanem az annak inspirációs forrásaként szolgáló keleti filozófiák által áthatott életmódra való törekvést is.
A bejárattal szemben elhelyezett nyírfa a természet örökkévalóságát jelképezi, a nappali terméskőből rakott sávja változatos tónusaival és a törésvonalak mozgalmas felületével pedig annak megunhatatlan szépségére utal. A fürdőszoba valamint a konyha szivárványos homokkő kavicsokból rakott fala is egyszerre jelez egyfajta látványos vizuális hatásokkal operáló nagyvonalúságot, illetve a kelet puritán világa iránti tiszteletet, amit a BlueGlass üvegei is kihagsúlyoznak.
A hálószoba kialakítását is hasonló gondolatiság vezérelte, ahova az előszobából a kavicságy felett átvezető „hidacskán” juthatunk be, sőt a tatamik lerakási módját idéző szizál szőnyeg osztásai és az alacsony matracra telepített franciaágy is jelzi, hogy ez itt a nyugalom szigete. Hasonló szemlélet dominált a nappali és a konyha kialakításánál is, de a belsőépítészeti elemek és a berendezési tárgyak itt inkább egy nyüzsgő és vidám társaság kényelmét szolgálva, finoman a háttérben maradnak. Rafinált egyszerűségével tüntet a két zónát elválasztó sötétre pácolt panel vízszintes lécsora, amelynek erős horizontális irányultsága nyilvánvaló termé-szetességgel tereli a vendéget a lakás központja felé. Ezek ismétlődnek a konyhabútor és a kamraszekrény frontján, sőt a reluxa lamelláin is. A nappali kifejezetten puritán korpusz bútorait – Nádai Csaba munkái – és a kanapék letisztult vonalait az igényes kidolgozás és a finom arányok teszik nagyszerűvé. Az összképet az okosan tervezett világítás teszi teljessé, a fényeknek ugyanis különleges szerepet szánt a tervező: egyfelől a főként esti használat okán, másrészt a változtatható fényforrásoknak köszönhetően egészen más arcát mutatja a lakás a sötétedést követően, mint nappali fénynél. Figyelemre méltóak a gardrób és a háló hajóablakokat imitáló, falba süllyesztett köralakú lámpái, a legatraktívabb azonban mégis az elválasztó panel tövébe terített kavicságy alól szűrődő fények látványa, és a nappali lámpái.
A keleti és nyugati kultúrák jellegzetességei, az ellentétek hatására építő kompozíciós elemek, a tömör és átlátszó, a fény és árnyék váltakozása olyan egységgé rendeződik, mint a jin és a jang örök harmóniája, amely még hosszas „együttélést” követően is tartogat meglepetéseket.
forrás: inspirál
Kommentáld!