Kalamár Hajnalka üzente 10 éve

Helló! Teljesen újítási láz tört ki rajtam amikor elolvastam az ötleteket!
Emma, nem tudnál egy fotót feltölteni a barátnőd konyhaszekrényéről?

Válasz

Péter Emma üzente 10 éve

Szia! Szerintem attól függ a dolog, hogy milyen színű az eddigi bútoralapod, vagy milyet szeretnél. Én például imádom az egyszerű, mégis elegáns dolgokat. Például sötét, mondjuk wenge vagy palisander alapszín, az ajtókon ilyen kb. 10 cm széles keret, a közepe pedig beige/krém. Barátnőmé ilyen lett és amikor megláttam, teljesen beleszerettem.

Sok sikert a választáshoz!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Eszembe jutott egy megoldandó problémám. Szeretném a konyhámat egy kicsit "feldobni"
Nem szeretném kidobálni az egész butort, csak a szekrények ajtajait cserélném le. De milyenre? Valami egészen jópofát, egyedit gondolok. Mégcsak körvonalazódik az elképzelésem,, de minden ötletet szívesen veszek.
Köszi!!!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Én is szeretek a lakásban néha változásokat létrehozni. Igazán egy egy nagyobb felujítás hoz lázba. Aztán elvagyok évekig míg egy ujabb ötlet nem hagy nyugodni. Nekem az volt a legnagyobb elismerés, mikor a barátaim azt monndták, ez a lakás olyan mint te! Olyan gizusos!

Válasz

suranyi zita üzente 10 éve

Kedves Hajnalka!

Nagyon örülök, hogy már 2-en értjük egymást…legalábbis amit láthatunk….remélem a háttérben sokan azt mondják, nahát, ezt én is megcsinálom!...
.
A fiókos-nyujtódeszkás asztalba van beleszerkesztve a beépíthető tűzhely….A szekrényt meghagytam, ugy ahogy van, csak a felső részét akasztottam fel a falra. Tükröt raktam az energiatakarékos fénycső mögé– minden vizes bázisú festékkel lefestve, antikolva, lakkozva. Sokkal könnyebb vele dolgozni, és természetbarát. Belűl pedig cseresznye-vastaglazurral pingáltam be.
A tűzhely és a mellette levő letakart (ennek felújítása még hátra van)szekrényke szigetet alkot a konyha és a nappali között.
Ha már lúd, legyen kövér…. A másik kis szekrénykémet is megmutatom…kiszedtem a toló üveget belőle, régi lemeztartóból lett a tányértartó.:D:D (A kerámiák lányom művei, az egy kávés poharat kivéve. )Egyforma antikolt fogantyúkat vettem, és így teszem egységessé a különböző formákat. Sajnos a régi kockás kő csúúúfitja még az összhatást, de nemsokára a padló is készen lesz.
Az előszobáról is küldök egy tükörképet. A megújult tükrös szekrénykével szemben szintén ovális nagy tükör (egyik szomszédom dobta ki!), alatta apám egyik katonaládája (táskáimat rejti), felette egy hosszúkás ládikó (sálak, sapkák helye), és az új fonott ládika (kesztyűknek ) sztem jó összhatású. Az avokádó növényke zöldje a fogasokon és a (későbbiekben majd egy thonet) széken visszaköszön. A fal márványos festést kapott, ahol ezek a színek mind jelen vannak.
Persze, sok minden változik még, mire azt mondom, minden a helyén van.

Képeket az előző módon letöltöm.

Hajnalka, ha környezetedben nem tudsz hozzájutni, a Vaterán szétnézhetsz. Még igy is sokkal olcsóbb, mintha újat vennél, anyagáról nem is beszélve..

A kislányom ma már 3 gyermekes anyuka –és ugy tűnik, jól megfertőztem, mert ugyanezt műveli….:D, neki sokkal több erre a lehetősége, mert a nagy sikerű „garage-sale”-kben kutakodhat és találhat kincseket nevetséges pénzekért.

Köszönöm biztatásodat, remélem, nem csalódtál.

Utóirat:
Ne gondolja senki, hogy dicsekedem,(távol legyen tőlem!) mert tudom, hogy nem „szép” az otthonom, hanem az összhatás: „kedves” és ötletes. Ez számomra sokkal fontosabb és örömtelibb, mintha százezrekért vagy milliókért vásárolt szép, új holmikkal raknám tele a házam. Annak az örömét, hogy mindezt én valósítottam meg, senki nem veheti el tőlem, sőt szeretnék továbbadni belőle, hogy mások is megismerjék mindezt---kikacagva azt, hogy nincs egy millásunk egy-egy helyiségre,--- mégis kedves otthonban élhetjük napjainkat..
Nagyon örülnék, ha többen elmennének a nagyihoz kutakodni, és a poros padlásokon keresgélnének és találnának „kincseket”, az ötleteken felbuzdulva elkészítené, majd ha fel is rakná ide, megmutatni, mit is „alkotott”.
Elmondhatjátok a véleményeteket is, én is szeretek (még mindig) tanulni—tanácsok által bölcsebbek is leszünk!

Válasz

Kalamár Hajnalka üzente 10 éve

Kedves Zita!
Szívemből beszélsz! És annyira örülök, hogy nem csak a magad arcára formált tárgyakat mutattad meg, hanem a történeteket is felvillantottad. a lányod fotelját nézegetve, kiváncsi lettem a kislányodra is. És kifejezetten érdekel az a régi kredencbe épített tűzhely. (Én például nagyon szeretnék egy régi múlt századi konyhakredencet...).
írj még!

Válasz

suranyi zita üzente 10 éve

Nagyon szépen köszönöm a dícséretet, de a tévedések elkerülése végett, ezek csak a kutakodásaim eredményei, számomra is példák, tervek a mai arculat kialakításához …… viszont egy párat én is megvalósítottam ill. folyamatosan csinálom, évek óta készítem, gyakorlom. ( fél éve költözködtem, felújítások még mindig folynak). Ha kész leszek, és már minden a helyére kerül, akkor szívesen küldöm a fotókat saját lakásomról is. Már megvan minden „szépségem”nek a helye, mindegyik új ruhában lesz, előfordul, hogy új szerepet is kap.
Pl. a régi fiókos-nyújtódeszkás asztalban ma a kerámia tűzhely és a ventillátoros sütő díszeleg és működik. Az 50 éves konyhaszekrény a szerszámoskamrában várt ébredésére, egy szép munkalappal, lecsiszolva, lefestve modern, hasznos, szép darab lett.. A régi kopott tükrös szekrényke antik(olt) festéket kapott, vidáman mutogatja magát a márványosra festett modern fal előtt az előszobában. A színesre festett székek itt-ott kínáltatják magukat, hozzáillő párna vagy egy régi irhabunda darabkája puhítja.
Még sok-sok kis ötlet, és ezek nekem a festéken, 1-2 kiegészítőn és a munkán kívül semmibe nem kerültek, sokan örültek, hogy megszabadulhatnak tőlük, és még jót is mulattak rajtam (belül meg én kuncogtam).
Nem dobom ki a régi bödönöket, mosófazekakat, vödröket, kosarakat, jók kaspónak, vagy a kamrában tárolok bennük valamit, vagy csak a kertben mosolyogtatják meg az embereket. Kis felújítás, és a volt gazdája sem ismerne rá.
Nagyon divatosak a régi ládák, bőröndök asztal helyett is pl., egy kis tisztogatás, kis méhviasz, mi maguk sem hisszük, hogy milyen szépek lettek, és tárolni is lehet bennük.

Fáj a szívem a sok jó anyagú, kis ragasztót, 1-1 szöget váró, de megunt, vagy kissé kopottas tárgyak láttán, hogy mennyire nem becsülik meg… csak szemlélet–váltásra lenne szükség… mire tudnám én felhasználni, hogyan tudnám hasznosítani? Milyen új funkciót tudna még betölteni? Hisz ma csak nagy pénzekért tudunk hasonló alapanyagú dolgokhoz jutni, ezek meg ott hevernek az „utcán”, padláson méltatlanul elfelejtve, dobálva.
(A TV Deko-n „Az utcán hever” c. műsorral teljesen egyetértek, nagyon megörültem, mikor először láttam…)
Ha valakinek megtetszett az ötlet,--- azért azt ajánlom, hogy válasszon ki 2-3 egymáshoz illő szint, -amik a kedvencei - azok árnyalatait használja, ha lehet, az egész lakásban--- és akkor érdekes, egyedi, de mégis megnyugtató összhatást tud elérni. A nagyon sokféle szín vidám ugyan, de a káosz érzetét kelti. Akik értenek hozzá, mind ezt mondják és én is ezt tapasztaltam. Remélem, hogy sokan kedvet kapnak és örömmel mentik meg a - melyek ugyan nem műtárgyak - régi hasznos darabokat, legalább 1-1-et és még nagyobb örömük lesz a tisztogatás közben meglátni mindezekben a szépséget és a maradandót.

Azért, hogy hitelesebb legyen, amit irtam, az első próbálkozásaimról,( kb. 10-15 éve készítettem őket), letöltök 5 fotót. A minőség hagy egy kis kívánnivalót, de használom még ma is őket, most kapnak majd új ruhát…vagy szerepet…… azóta azért fejlődtem és ügyesedtem (egy kicsit)…..
Biztosan lesznek sokan, akik sokkal szebb és ügyesebb dolgokat kitalálnak, mint én, de örülök, ha gondolatébresztő volt a hsz-em és képeim. Mindenkinek kívánok sok jó ötletet, örömet a kedves otthon kialakításához.

Bocs,a képek nem jöttek le a szöveggel, így a képek közé letöltöm

Válasz

Kabarcz Zoltán üzente 10 éve

Nagyon tetszik a hozzászólásod és a képek is, amiket föltettél. Összhang abban, amit csinálsz, és amit mondasz. Ritkaság ez a fajta integritás manapság. Elmondanád egyik másik tárgy történetét? Már csak a mondanivaló alátámasztása miatt, meg amúgy is érdekelne. Gondolom, nem csak engem.

Válasz

suranyi zita üzente 10 éve

Nem a bútorokon múlik, hogy otthont tud-e teremteni valaki . Egy-egy bútorhuzat, vagy függöny, párna megváltoztatja egy szoba hangulatát, amit azért mindenki meg tud venni vagy elkészíteni. Inkább az igénytelenség az, ami baj az embereknél, nincs is igényük rá. Elintézik azzal, hogy nincs pénzünk…(persze ez sem igaz, mert a sok haszontalan giccsre van!) pedig a meglévő kapott, szerzett bútorokból is lehet is csodálatos kis meleg otthont , modern otthont teremteni, csak akarni kell(ene)
Ehhez nagyon sok segitséget tudnának nyujtani azok, akik értenek is hozzá. Nem mindig a több 10 vagy 100 ezres butorokat, kiegészitőket kellene propagálni.
Én személy szerint mindig kutakodom az olyan lapok, cikkek után, ahol jó ötleteket adnak a meglévő bútorok ujraélesztéséről, egy kis festék, kis mozaik, kis decoupage, vagy egy kis szegély és már meg is változott a szoba hangulata… ilyesmihez kellene a kedvet hozni az embereknek…. Ha ráéreznek az izére, megváltozik az életük is… vidámabbak, kreativabbak lesznek…mennyivel jobb és tartósabb egy nagyitól örökölt, régi valódi fa asztal, szekrényke, fotel, mint a mostani rögtön széteső, dömping „butorok”,-- vagy egy régi lámpa és örömmel tekint szét a szobájában…. egy uj szín a falon, 1-2 tekercs tapéta, egy hét végén kész is lehet, kis szervezéssel……….ráadásul divatos is ma az art deko, a retro, vagy a vidéki stilus, a vintage.
Ehhez kellene segitséget nyujtani az egyszerü, kis pénzű embereknek, ötleteket adni, ízlésre tanitani, gyakorlati tanácsokat… mint ahogy látjuk is nagy ritkán, ebből kellene több, sokkal több……
Örömmel látom itt a próbálkozást, kérünk még többet…(azt hiszem, nem vagyok egyedül!)

Válasz

r ati üzente 10 éve

Igazán nem akarom az idilli hangulatot elrontani, de ne feledjétek, hogy Magyarországon a többség képtelen igazi otthont teremteni magának. Sokan kénytelenek azok között a több 10 éves bútorok, tárgyak között élni, amit anno még lehet, hogy nem is ők vásároltak, mert egyszerűen nem tehetik meg, hogy bármit is előrelépjenek. És persze a szeretet sok mindent felülír, de azért a nyomor az nyomor marad.

Válasz

Drótár Anikó üzente 10 éve

Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

Válasz

Kabarcz Zoltán üzente 10 éve

Olvastam valahol, hogy sokan élnek Magyarországon, akik csak magyarországi lakosok, itt születtek, itt tanulnak, élnek, dolgoznak, de mindezt csinálhatnák akárhol máshol is, nem hagynak nyomot, és bennük sem hagy különösebb nyomot az ország, a haza.
És azt gondolom, látom is időnként, hogy a lakással is hasonló a helyzet. Vannak, akik csak egy lakásban ébrednek, esznek, tisztálkodnak, elmennek és visszatérnek, de mindezt csinálhatnák akárhol máshol is, nem hagynak nyomot, és bennük sem hagy különösebb nyomot a lakás, az otthon.
Azt gondolom, hogy vannak, akik született otthonteremtők, akik akár egy kicsi garzonban is otthont tudnak teremteni, élhető, megélhető funkciókat, zugokat, kuckókat, ahol jó lenni, ahová jó megérkezni, akár ott lakik az ember, akár csak vendég.
Aztán vannak olyanok, akiknek egy kiállítás a lakásuk. Tulajdonképpen belépődíjat kellene szedniük, annyira rendben van minden, annyi a különlegesség, a mutatnivaló. És figyelem, nem kritizálni akarom, hiszen láttam gyönyörűen berendezett lakásokat, tele ízléssel, stílussal, fényekkel, ötletekkel, És volt ezek között olyan, ahol örömmel maradtam volna, ami otthon is volt egyben, de volt, amelyikből hiányzott az élet, és nem vonzott. Engem nem.
És persze vannak lakások, amik élhetetlenek, elhanyagoltak, amik nem is szépek, nem is otthonosak, ahol egyik sem fontos. Úgy gondolom, a többségükben nem csak a lakásban nincs harmónia, de az ott lakókban is aligha.
Mert nem mindegy, mi vesz körül, és persze kik vesznek körül, mit látok, amikor reggel fölébredek, és az sem mindegy, hol alszom el.
És persze az sem biztos, hogy egyáltalán kell nyomot hagynom, akárcsak a lakásomban, az otthonomban, a családomban, a hazámban, talán csak én gondolom úgy, hogy ha mégis, akkor már inkább igen.

Válasz